Szophoklész Philoktétésze a görög tragédia egyik legfeszültebb erkölcsi drámája: a trójai háborúban elhagyott hős magányát, kínjait és megalázottságát állítja szembe a közösségi érdek nevében vállalt csalással. A 1903-as magyar kiadás Csiky Gergely fordításában és jegyzeteivel teszi közelivé ezt a klasszikus művet, amelyben Odüsszeusz arra próbálja rávenni Neoptolemoszt, hogy ravaszsággal szerezze meg Philoktétész íját, a győzelem zálogát. A fiatal hős lelkiismerete, a kar együttérző hangja és Philoktétész fájdalmas vallomásai a becsület, a részvét és a kötelesség örök dilemmáját bontják ki. A darab a bizalom törékenységét, a háborús politika romlottságát és az emberi méltóság sérülékenységét mélyen átélhető jelenetekben mutatja meg. Philoktétész kétségbeesett könyörgése, Neoptolemosz vívódása, Odüsszeusz hideg számítása és az íj sorsdöntő megjelenése mind ugyanarra kérdez rá: meddig mehet el az ember a cél érdekében anélkül, hogy önmagát elveszítené? Ez az antik tragédia a szenvedést nemcsak testi, hanem erkölcsi próbatételként is láttatja. Ez a kiadás teljes mértékben helyreállított, modern tipográfiával és egyedi borítótervezéssel.

À propos de l'auteur

Sophocles

Szophoklész az ókori görög dráma egyik legnagyobb alakja volt, feltehetően i. e. 497 körül született Kolónoszban, Athén közelében, és hosszú, termékeny életet élt a városállam fénykorában. Pályája során nemcsak kivételes költőként, hanem közéleti emberként is szerepet vállalt: részt vett Athén vallási és politikai életében, s művészete szorosan összefonódott a polisz szellemi világával. Tragédiái új szintre emelték a görög színpadot, mert a cselekmények középpontjába az emberi döntés, a felelősség, a sorssal való küzdelem és az erkölcsi bizonytalanság került. Műveiben a hősök nem pusztán nagy tetteket végrehajtó alakok, hanem esendő, belső konfliktusokkal küzdő emberek, akiknek választásai gyakran fájdalmas következményekhez vezetnek. Különösen emlékezetes az a mód, ahogyan az egyéni lelkiismeretet, a közösség elvárásait és az isteni rendet ütközteti, ezért drámái ma is meglepően élők. Szophoklész öröksége abban áll, hogy megmutatta: az emberi méltóság a szenvedésben és a helytállásban is megőrizhető, s hogy a hatalom, a hűség, az igazság és az önazonosság kérdései minden korban időszerűek. Művészete a nyugati színház és irodalom egyik alapköve lett, és ma is azoknak szól legerősebben, akiket érdekelnek a nagy erkölcsi dilemmák, a klasszikus tragédia ereje, valamint az emberi jellem mélységei.